B(a)log Ede

Akkor az elõzõ posthoz egy kis adalék:

 Nyilván tartanak tõled!

és egy megoldás ?

Ezt olvastam.

Na akkor most leírom, hogy megvonták a rokkant nyugdíjamat, mert egy 2007-es rendelet módosítása nyomán "nem aktív munkaviszonyban" rokkantam le, GYES-en voltam, az meg, amit addig biztosításként fizettem, régen vastag bukszákban landolt, ergo fogjam be a pofám, lúzer vagyok, nem loptam, nem gyûrtem a párnám alá a pénzt, mert akkor most megvolna. Hittem egy rendszerben, amely szerint a befizetõk pénzébõl finanszírozzák a rászorulókat, és lóf.asz a s.ggembe, most ez ami jár. A szakvélemény szerint a csigolyatörés elõtti állapothoz képest 7%-ot JAVULT az állapotom, pont annyit, hogy ne kelljen fizetni, de azért biztató vállveregetés jár, hogy szegény, tényleg rokkant. (Persze pl. parkolási igazolvány, tömegközlekedési kedvezmény, stb. sem.)

No akkor, kedves vizsgálódók, bejelentem, hogy csak azért nem megyek az eddigi 27000 Ft-os jövedelmembõl megspórolt pénzbõl dél-tengeri szigetekre nyaralni, mert nem tudok dönteni a Johnston-atoll, a Karácsony-szigetek vagy a Mururoa-atoll közt. Mert mind olyan perzselõen forró, izgalmas hely. Most, hogy már nincs miért maradnom, nincs a havi 27000 Ft-os, kész vagyonnal felérõ juttatás, és megszorítottak kellõképpen, rájöttem arra, amire már oly sokan, és lehet, hogy az éppen engem olvasó kedves APEH-revizor is, hogy vagy magadnak kaparsz, és beledöglessz, vagy másnak, és akkor is. De akkor már inkább magamnak. A kedves hájfejek meg éljenek meg a maguknak nyújtott hitelekbõl és szaktanácsadásokból. Egyszerûen gondolkodom, mert muszáj. Ha termelsz, abból lesz valami, ha csak pofázol, akkor vagy igen vagy nem. Ha termelsz, akkor elveszi a karhatalom, ha lopsz, sokan meggyûlölnek. A továbbiakon mindenki gondolkodjon el maga!

Akkor hát kedves revizorok, viszlát a trópusokon, vagy valahol a következõk közül: APEH-üdülõk.hu

Hát újra itt. Nem tudom, miért, de valahogy ritkul a blogozás iránti igényem, olyan érzésem van, hogy a blog valami arculatépítõ és önreklámozó internetes felület, nem pedig egy napló, ahová leírhatom, mi történt velem, a barátaim, ismerõseim meg elolvassák. Ez szomorú.

Más:

Hét éve eljutottam oda, hogy olyan fájdalmaim voltak, hogy egy lépmûtét miatti hasfali fájdalomra, háti csigolyák törésére, a jobb vállam erõsen korlátozott mozgására és még néhány egyéb dologra való hivatkozással beadtam a kérelmet a leszázalékolásomra. El is indult az eljárás, minden orvost végigjártam, és a kazal papírral megjelentem az orvos elõtt. Hazaküldtek, majd megállapították, hogy 50%-os munkaképesség csökkenésem van, ami legfeljebb szociális járadékra jogosít. Én naivan fellebbeztem azonnal, Szegedre citáltak, természetesen az útiköltséget magam álltam, a kísérõmét is, mert menni is alig tudtam. Ott hosszas várakoztatás után közölte velem egy öregember, hogy csak nem képzelem, hogy õ megkérdõjelezi a kolléga hozzáértését, majd egy kis tessék-lássék csipkedés és térdkocogtatás után elküldött. Néhány hét után meg is jött az eredmény: a fellebbezésem eredménytelen.

Most jön a trükk! Egy éve eltört a csigolyám, aminek köszönhetõen 5 hónap –a soron következõ felülvizsgálat idõpontja- után is csak bottal tudtam menni a hévízi „csodarehabilitáció” ellenére is. Erre az orvos roppant kedvesnek és segítõkésznek mutatkozott, amin meg is lepõdtem, megkérdezte, hogy hogy lehet, hogy ennyi bajjal csak ennyi százalékot kaptam. Közölte, hogy azonnal magasabb kategóriába tesznek, de az életkorom nem teszi lehetõvé az állapot véglegesítését (?), és a mûtét óta nem telt még el fél év, majd fél évre megadja a nyugdíjat, és félév múlva formailag vissza kell mennem, és akkor véglegesítik az állapotomat. Bedõltem, és elfogadtam. Nem volt apró betûs rész, sem szerzõdés, csak átverés. Fél év múlva megjelentem, vittem az orvosi szakvéleményt, hogy állapotomban javulás már nem várható, kitöltöttem egy sokoldalas kérdõívet, hogy mit tudok csinálni, és hogy akarok-e pl. fizikai munkát végezni. Na most egy másik csodadoktor volt soron, aki megállapította, hogy a csigolyatörés vagy talán Szent Ferenc jót tett, mert a szakorvosi vélemények ellenére szerinte javult az állapotom, még a csigolyatörés elõtti állapothoz képest is, jelenleg 43%-os a munkaképesség csökkenésem. (Azt kívánom a rohadéknak, hogy hátralévõ életében nap mint nap élje meg azt a fájdalmat amit én, és közben kongva visszhangozzon a fejébe, hogy ez azért és csak azért van, mert ilyen senkiházi volt!)

Ez egy dolog, de a csattanó most jön. Kiküldtek egy papírcsomót a határozattal, hogy azon azért még szociális járadékot igényelhetek. Nosza, az eddigi 35ezer sem vágott földhöz, de szeretnék büszkén éhen halni, hát beadtam az igénylést, amire megjött a válasz: Mivel nem aktív munkaviszonyban történt a baleset, pénz nem jár!!! Vazze!!! Rokkant voltam, ha lett volna rendes munkám, amit tudok csinálni,egy: nem rokkantosíttatom le magam, kettõ: dolgoztam volna, nem havi 25ezerbõl nyomorgok, három: nem is kaphattam volna járadékot.

Tehát ha egy rokkantat baleset ér, megvonják a rokkantságát, mert nem dolgozott?

Én hülye meg gyógytornázok, és próbálom magammal elhitetni, hogy nem is annyira fáj az, ahelyett hogy csak az ágyban fetrengenék otthon. Úgy látszik az, hogy félórát tudok állni és bot nélkül járni, és kb. ennyit ülni is, elég, hogy majdnem tökéletesen egészséges legyek, illetve tulajdonképpen ez nem jelent hátrányt a munkavállalásnál, hogy pl. nem tudok tömegközlekedni, állómunkát végezni, ülõmunkát végezni, és azt is minden munkáltató tolerálja, ha reggel beszólok, hogy bocs, de olyan szarul vagyok, hogy ma nem tudok BEMENNI. De azért egy vállveregetéssel felérõ határozatot kaptam, hogy 43%, amit az a kár, hogy nem wc-papírra nyomtattak eleve, mert arra még használható lenne.

A szakértõi bizottság (egy darab idiótán vigyorgó fószerral találkoztam, aki levetkõztetett, megkopogtatta a térdem, becsukott szemmel lépkednem kellett kb. ennyi) a jelentésébe „elfelejtette” beleírni, hogy ülni nem tudok, az igen tisztelt nagyhatalmú Szakértõi Bizottságot az sem hatotta meg, hogy ezt le is írtam a sokoldalas kérdõívükön, amit tuti el sem olvastak, és medencei és háti csigolyatörésekkel, bevasalt gerinccel ülõmunkára alkalmasnak találtak.

Átbaszás az egész, fél évig 25000 helyett 35000-t adnak, azután ki vagy szórható a körbõl, mert nem voltál aktív dolgozó. A majd’ 70000-es minimálbérhez képest ez mennyi? Most meg szép kerek szám: 0 .

Mit tegyek? Én nem tudok elmenni feketemunkára lapátolni, gályázni, fizikai munkát végezni!!! Nem tudok kifizetni egy képzést, fõsulit, ilyesmit…

DE! Önbíráskodhatok, megõrülhetek, kivégezhetem az összes szar alakot, akik ennek a mocskos helyzetnek a kialakításában aktívan részt vettek, feldarabolhatom, megfõzhetem, megehetem õket, és akkor ÉN GYÕZTEM!!! A diliházban meleg van, kaja, és törõdnek az emberrel. De a családom nagyon hiányozna.

Van másik verzió is. A még meglévõ vagyonom a kormánytagoknak adományozom, és szép csendben, kultúráltan éhenhalok. A fagyhalál nem fenyeget, a telet már úgysem érném meg. De a családom akkor is hiányozna.

Vagy az öngyilkosság. De ezt az örömöt nem szerzem meg senkinek.

Inkább ráborítom pár bürokrata faszfejre az asztalt, rugós késsel és bajonettel megyek orvosi vizsgálatra, és megfenyegetem a dokit, hogy ha nem kanyarít olyan szakvéleményt, hogy 100% rokkant legyek véglegesen, szép lassan, szörnyû kínok közt kiirtom a családját. Ezek a cigány módszerek mûködnek. Itt nem lehet törvények mögé bújni, maszatolni, stb. Öcsém, vagy csinálod vagy meghalsz. Én békés embernek tartottam magam. (Meg egyszer régen még azon is csodálkoztam, hogy miért ragaszkodnak egyesek annyira a nemzetükhöz, nyelvükhöz, hagyományaikhoz, városukhoz. De ez is megváltozott.) Más lettem, és még biztosan sokat változok. És nem egyedül vagyok így. Ennyit biztosan sikerült elérnie a Hatalomnak, hogy sokkal többen figyelnek. Kényes pont ez a mostani a stratégiában. A történelem spirál, hasonló események ismétlõdnek, de mindig kicsit másképp, feltartóztathatatlanul, és a Hatalom marad. A személyek pedig kivétel nélkül cserélõdnek.

Van még egy lehetõség, naponta elmegyünk öten a gyerekekkel és fejenként 19997 forint értékben lopunk, az még megélhetési lopás, és 19997 x 5 x 30 nap az havi 2 999 550 Ft, ami nem is olyan rossz. És még nem számoltam bele, ha nem kapnak el, mert akkor repetázni is lehet. Vagy a törvényes 0 forint. Tényleg sok választást hagynak. Etetni kell a birkát, hogy nyírni lehessen, el kell vetni a búzát, hogy aratni lehessen. A mongol típusú, rablásra berendezkedett társadalmak mind belefulladnak a saját pöcegödrükbe, és kiszáradnak, befújja õket a por és eltûnnek. Hacsak nem ez a cél. Egy egyed jelentõsége kicsi a nemzet fennmaradása szempontjából, de sokan vagyunk már. És akik azzal áltatják magukat, hogy ez hülyeség, azoknak üzenem, hogy elég egy rossz mozdulat a balesethez, bármikor, bárhol bekövetkezhet, és le vagy írva. Nem kellesz már. Kihullassz a rostán. De ha mégsem, akkor is öregedsz, lesznek újabbak, fiatalabbak, akik legalább olyan ambíciózusak, mint TE vagy, ha nem jobban, hiszen õk ebben a szellemben nõnek fel, az anyatejjel (tápszerrel) szívják magukba a küzdés és eltaposás dogmáit, rutinját, és õk is ugyanúgy csak vén hülyének gondolják a fõnöküket. Aki a legjobb esetben Te leszel. És akkor vége, megfúrnak, lealáznak, és ne mondd, hogy nem, mert sokan lesznek, az utánpótlás kifogyhatatlan. És akkor ott állsz majd csupasz picsával, és kénytelen leszel lejjebb adni. És ha nincs gyerek aki támogasson, vagy van ugyan, de a saját pozicionálásával van elfoglalva, és szarik a fejedre, mert Õt is egoistának nevelte a világ, az ovi az iskola, a társadalom, Õ is csak a saját önmegvalósítására törekszik, akkor véged. Kevesen gondolják végig, hogy miért olyan sok a fiatal bróker (és igaz ez néhány más szakmára is, amik igen népszerûek a fiatalok körében), és miért olyan kevés az idõs, aki ezen gazdagodott volna meg? Vajon miért? A stresszes munkát a fiatalok jobban bírják olcsóbbak és könnyebben átverhetõek, kihasználhatóak, azután tapasztalat híján kifacsarva eldobhatóak, mint a citrom héja. A vállalati csúcsvezetésben vagy akár a politikában is egyre több a fiatal. És ne álltasd magad azzal, hogy Te több vagy, jobb vagy mint a többi. Mindig van nagyobb hal. És mindig van csúfos vég. Csak errõl nem „illik” beszélni. A kevésbé lecsúszottak titkolják, hogy voltak feljebb is, hiszen égõ dolog fiatal menõ brókerbõl lecsúszott középkorú „befektetési tanácsadóvá” alias biztosítási ügynökké avanzsálni. Vagy még lejjebb. Mondjuk házaló porszívó ügyökké. Aki meg nagyon lecsúszik, és koppan a társadalom betonján, azt illik lenézni, megvetni, felelõssé tenni saját sorsa iránt, de minimum nem venni tudomást róla.

Átkozott erkölcs! Megvert vele a sors. Bár néha azt gondolom, hogy ez intelligencia kérdése és nem sikerességé vagy mûveltségé. Sõt! Inkább fordítva. Nehéz úgy keresni egy üzleten, hogy mindenkinek jó legyen. De könnyû úgy sok pénzt harácsolni, hogy valakiket átversz. Sõt! Minél többeket versz át egy idõben, annál hihetõbb a csalás, sokszor még leplezni sem kell. Azt mondják: Ezt épeszû ember nem csinálná, ha nem lenne csalásbiztos. Számtalan példa van az erkölcstelen (etikailag megkérdõjelezetõ) üzletekbõl az Ilferro-tól a tõzsde bedõltéséig. Lakóparkok félbehagyva, libák felvásárolva, stb. Sikeresek? Sokat lehetett kaszálni rajtuk. De én nem tudnék utána élõ ember szemébe nézni. Nem vagyok közgazdász, de az látszik, hogy munka nélkül pénz érték csak másoktól elvéve halmozható fel. Rá akarjátok húzni, hogy marxista? Nem az. Termelés nélkül nincs gazdaság. A Gazdálkodj okosan-ban (USA: Monopoly) nyert/vett lakásod nagyon hideg és vizes tud lenni télen. Viszont ha monopoly-zás helyett szerszámot veszel a kezedbe, faragsz, szögelsz, tüzelõt szedsz, hát nem fogsz fázni! Dolgozni kéne, nem spekulálni, mert átfordult az arány, mindenki spekulálni, trükközni akarja a nagy semmit, a papírfecnikkel rohangál, a kolbász meg nem terem az erdõbe!

Hát vazze...
"Kedvenc" lapomban ismét egy "cseppet sem propaganda ízű" és "egyáltalán nem politikai célokat szolgáló" de annál inkább "hűde szakmai" cikk jelent meg. Itt a link.

Nos sok oktatási intézményt végigjárva, sokszáz pedagógussal beszélgetve nem egészen ez a meggyőződés fogalmazódott meg bennem. Nem érezném magam jobbnak a cikk írójánál, ha élből és csípőből elutasítanám mindazt, amit mond. Valójában itt inkább csúsztatásról, vagy nevezzem nevén, megtévesztésről, az igazság elferdítéséről,  azaz hazugságról van szó. Ez leginkább azért fontos, mert abszolút nem a cigányok elkülönített oktatásáról kellene beszélni, hanem arról, hogy az SNI-s gyerekek, azaz a  SPECIÁLIS Nevelési Igényű gyerekek SPECIÁLISan felszerelt SPECIÁLIS (vagy inkább szakosodott) intézményekbe kellene, hogy járjanak, és SPECIÁLISan képzett pedagógusok (leginkább gyógypedagógusok, de logopédusok és fejlesztőpedagógusok stb.) SPECIÁLISan kialakított módszerekkel kellene, hogy képezzék őket. Hogy "liberálisok számára érthetően" fogalmazzak: nem szabad megtagadni tőlük a speciális oktatásban rejlő lehetőségeket.
A cikk nyilvánvalóan arra apellál, hogy a cigány gyerekek közt lényegesen több az SNI-s. Ez tény, de ha azt mondom, hogy aki "megfelel" bizonyos kritériumoknak (vagy inkább nem felel meg, és ezért SNI-s, nézőpont kérdése) az járjon olyan intézménybe, amely az ő számára elérhető lehető legjobb képzésre szakosodott, akkor nem azt mondtam, hogy "cigányokat a gyogyóba" !!! Persze ezt azok érzik legjobban, akik szembesülnek ezzel. Sokszor. Nem állítanám igaz szívvel íróasztal mögül kiagyalt érvekkel, az érvekhez igazított statisztikákkal a valótlant. De vannak, akik ezt megteszik. Józan paraszti ész! Gondold végig. Ha van az osztályban olyan, akivel valami miatt többet kell foglalkozni, pl. folyamatosan fegyelmezni kell, akkor ez a többiek rovására megy. Nem azt mondom, hogy ne lehetne integrálni egy gyereket, aki kis hátránnyal bír. De mit csinál egy diszgráfiás, amíg a többiek dolgozatot írnak? Felel? Még egyszer: egy (pl.) diszes gyerekkel, kis osztálylétszámmal és egy nagyon lelkes és profi pedagógussal még akár működhetne is a dolog. De anélkül, hogy bárkit is megbántani akarnék, azért valljuk be, a pedagógusok nagy része nem elég felkészült erre, és sokan nem is lelkesek, hiszen... de nem politikai oldalról közelítek. A fene nagy integráció eredménye, hogy osztályonként több diszes, viselkedészavaros, túlmozgásos, SNI-s gyerek is előfordul, és ezekkel a 30 éve gyakorló pedagógus nem nagyon tud mit kezdeni, hiszen az általa megszokott és (helyesen vagy helytelenül) alkalmazott módszerek nem válnak be ezeknél a nebulóknál. Sőt! De kis csoportban lehet alkalmazni fejlesztést, "rá lehet mászni egy témára", pl. lehet logopédiai osztály, ahol erre alkalmas módszereket is használnak, esetleg plusz órákat adnak, és a többi órán tanulhatják azt, amit a többiek. Pl. egy ilyen osztályban (hogy is fogalmazzak?) nem jelent akkora gondot pl. a pöszeség miatti csúfolás és az azzal járó megszégyenülés, ráadásul speciális oktatást kap, ami segít leküzdeni a beszédhibáit. Tehát a lényeget abban látom, hogy igyekeznek a hátrányos környezetből indulókat összemosni a részképességzavaros vagy SNI-s gyerekekkel. Olyan, mintha a lelki eredetű betegségeket egy kalap alá vennénk a fizikaival, és azt mondanánk, hogy ezt csak egy módon lehet kezelni. Hogy durva és nem mindenhol helytálló hasonlattal éljek, akinek levágta a fűrész a jobb karját, tegyük be jobbkezes egészséges munkások közé, és várjuk, hogy majd csak kinő a karja, hisz látja, hogy a többiek is milyen nagy hasznát veszik jobb kezüknek. Lehet, eléképzelhető, hogy az illető egy idő után elhinné, hogy ő teljes értékű úgy ahogy van, és nyilvánvalóan jó is ez, és a közérzete is jobb, mintha bénák és nyomorékok közé zárnák, DE ne feletkezzünk meg a tényről, ETTŐL (és csak ettől) még nem nő ki a jobb karja!!! Ellenben, ha IDŐBEN kórházba kerül, ahol visszavarrják a kezét, és MEGFELELŐ, neki SPECIÁLISan kialakított rehabilitációban vesz részt, akkor ha esetleg nem is teljes értékű, de használható jobb keze lesz, és HASZNOS tagja lehet a társadalomnak. Ez utópia? Lehet. De erre kellene törekedni, és nem arra, hogy mindenkit bedobunk a nagy kalapba, azután várni, hogy csoda történik. Lehetne hozni sok ellenfelmérést, ellenstatisztikát is, pl. hogy miért is emelkedett meg ennyire a diszlexiások száma, és ebben milyen szerepet játszik, hogy sokféle módszerrel tanítanak, meg gyorstalpaló tanfolyamokon végzett „képesítések” születnek, ami –valljuk be- nem egyenértékű egy nappalin elvégzett főiskolával vagy egyetemmel.

Na nem is ragozom tovább, csak a zárszóról még: „integráció vagy agónia”.
Erre csak egy kérdéssel válaszolnék: 30 éve, mikor még „sokkal butábbak voltunk”, hiszen pl. még az integráció mindenhatóságáról és probléma megszüntető képességéről sem tudtunk, szóval akkor miért nem volt a tanulók 20 százaléka, azaz minden ötödik tanuló, másképpen osztályonként kb. 5 gyerek funkcionális analfabéta? Nem lehet, hogy azért, mert volt egy jól (na jó, örüljön az ellenség: a mostaninál jobban) működő oktatási rendszer? Lehetett egységes írás-olvasás tanítás? (Tudom, tudom, de a mainál sokkal egységesebb.) Nagyapám 80 éve négy elemiben jobban megtanult írni-olvasni, mint sok mai csetelő. És itt nem az elgépelésekre gondolok. De az durva volt, mikor írták, hogy Új-Zélandon kötelesek elfogadni egy dolgozatban, hogy 2b or nt 2b. Erről cikk itt. Ha valaki következetesen mijen-t ír, és ezt azzal a jópofizással akarja elütni, hogy „én mindent pontos jével írok, mert az ojan vicces”, akkor én kitöltetnék vele egy tesztet, és lefogadom, hogy a pontos ok nem csak a „viccesség”. Jó, nem nyelvésznek készül, de matematikusnak sem, ezért számolnia sem kell tudnia, nem biológus,  vagy nem „tudós” akar lenni, de tényleg, egyáltalán mi? A legtöbb esetben a válasz: valami, amivel sok pénzt lehet keresni. Lássuk csak… Bérgyilkos… Tolvaj… Csaló… Bár ez utóbbihoz azért kellhet a matek, de a helyesírást megspóroltuk. Inkább felteszem a kérdést: Miért baj, ha a jól teljesítő, teherbíró ifjúságot egybegyűjtjük és nagyobb tempóban tanítjuk? A közepesen teljesítőket (a csendestöbbséget ;-) ) is kupacokba, és a nagyon gyengéket az alap dolgokra megtanítjuk, és elhelyezzük a megfelelő helyre? (Természetesen segítünk neki megtalálni, még mielőtt szó érné a ház elejét.) Ismertem enyhe értelmi fogyatékost, aki például jó asztalosmunkát végzett, és egy fogóval született srácot, aki az autókba annyira beásta magát, hogy ugyan a kisegítő után nem ment autószerelő iskolába, de egy szerelő mellett dolgozott mindenesként, és jól megállta a helyét. Márpedig autószerelőkre is szükség van. És ahhoz nem feltétlenül kell diploma. Most sokan kaparnak a diplomáért, azután vagy elmennek valahova más szakmába vagy képzik tovább magukat. „Szakember” (8 elemi + targoncás tanfolyam) mondta a minap: ő nem megy el 500 forintos óradíjért targoncázni. De ez már nem oktatás, és végképp nem ide tartozik.
Nem helyes az etnikai alapú elkülönítés, de az sem, ha mindent, mindenkit egy kaptafára, egybemosva akarunk nevelni. Emberekről van szó. Emberek a tanítók, ki tehetségesebb, ki gyengébb teljesítményt nyújt. És emberkék a diákok is, nincs egy üresfejű nullkilométeres gyerektípus, akiből majd az oktatási rendszeren múlik, hogy jó vagy rossz ember lesz. Van okos emberke, tehetséges, és kevésbé az. Kötelezni egy zeneiskolát, hogy botfülűeket vegyen fel, csakhogy bizonyítsa hogy nem válogat, botorság lenne. Szerencsére még nem tartunk itt.
Emlékszem, egy óvodára, ahol a rendhagyó csoportfoglalkozásról tévéfelvétel készült, és közben interjú a balkezességről. Én közben óvónőkkel külön szobában beszélgettem, esettanulmányokat gyűjtöttem, beszéltem balkezesekről, balkezességről, és próbáltuk megosztani tapasztalatainkat. Berohant egy dadus, hogy a kamera venne egy balkezes gyereket vágóképnek, aki rajzol. Az egyik óvó néni gyereke balkezes, mondták a dajka néninek legyen ő. Fél perc múlva felpattant az óvónő anyuka, hogy megy, és visz egy másik balkezes gyereket is, mert megszólják a faluban, hogy a saját gyerekét nyomta be a tévébe.  Újabb félperc múlva a vezető óvónő is felpattant és elviharzott, mert eszébe jutott, hogy van egy cigány kisfiú is, aki balkezes, és az óvónőt megszólják a faluban, hogy a cigány származása miatt nem szerepelhetett a tévében a gyerek. Na szóval így megy ez. Emberek. Történetek. Nem álom, nem Blikk, nem celebek… CSAK emberek.
Ha hagynák a szakembereket úgy dolgozni, ahogy szakmailag helyes, és nem úgy, ahogy a politikához épp idomulniuk kell, az meghozná a gyümölcsét. Négyévenként nem lehet koncepciót váltani. És azt is meg kellene fontolni, hogy az a sok ember, aki nap mint nap ezzel foglalkozik, lehet, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkezik (megkockáztatom: jobban ért hozzá?), mint az, aki kérdőíveket küld szét, majd az íróasztala mögött Excel táblába foglalja az eredményt, és jó esetben következtetéseket von le. Rosszabb esetben csak azokat az adatokat közli, amelyek alátámasztani látszanak az előzetes elképzelését.
Anélkül, hogy bárkit ilyennel vádolnék, azért azt is elmondom, hogy a vicces vagy inkább tragikomikus akkor lesz a „kutatás”, amikor valaki mások kutatási eredményeiből fésüli össze a saját összefércelt elméletét, majd hasonlóan „felülművelt” (ezt a szót a sógoromtól hallottam, és azóta az egyik kedvencem) „szakemberek” már mint kész tényekre hivatkoznak erre az (esetleg a „szerző” által is elismerten) elméletre. Ha nem tudunk valamit, akkor kitalálunk rá magyarázatot, és azt elfogadjuk, majd ha lesz egy újabb és jobban alátámasztható elmélet, akkor lecseréljük.
Most képzeljünk el egy szerencsétlen embert, aki fél életét egy dolog, jelenség megmagyarázására szánja, és valamiért, mert pl. nincs jobb elmélet, elfogadják a kérdés legelismertebb szakértőjének. Azután jön egy új emberke új gondolattal, meg egy új kis műszerrel, kütyüvel mért eredményekkel megtámogatja, hogy az évtizedek alatt csiszolt elméletnek a helye a kukában van, és esetleg a fiatal oly pimasz, hogy van képe azt állítani, hogy ráadásul fogalma sincs arról, hogy mi az igazság, de amit eddig hittünk az biztos nem. Hát az öregebb tudós élete akkor most fabatkát sem ért?  Dehogynem. Ha ő nincs, jó esélye van, hogy a fiatal nem jut el erre a végkövetkeztetésre, mert pl. nem üt a fejébe szöget egy ellentmondás.
Tehát fejlődünk, az oktatás is fejlődik, méghozzá nagyon, de ami működött vagy működik, azt kár lenne feladni egy elképzelésért. Pláne, ha nem (nem eléggé) bizonyított, hogy az a valami működik is. Csak lassan, fokozatosan, és jól megrágva!
Mára ennyi. Bár olvasok egy könyvet híres balkezesekről, és az is megérne egy bejegyzést…

Ha lenne sültcsirkefa akkor tele ültetném vele a kertet, alatta meg rizs teremne meg borsó...

Ma van a szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom,
Századik szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom!

Bizony, megint egy évvel vénebb vagyok, de már nem számolom, hiszen itt a jó hír! A gyogyi nővérem összekevert az IKEA-ba a Szabó Győzővel, mert szerinte szakállal meg hosszú hajjal hasonlítok rá. Én meg: Miért nem ugrottál a nyakába, és adtál egy puszit! Ha meg hülyén néz, és mondja, hogy ő a Szabó Győző, akkor azt mondanád, hogy pont olyan szép és fess fiatalember, mint a te kedves öcséd!
Na erre kiakadt, mert előző nap inzultált, hogy vágjam le a szakállamat meg a hajamat, merthogy neki nem tetszik. Én meg mondtam, hogy nekem elég az, ha nekem meg a nőmnek tetszik, ő meg a férjét borotválja. :-)
Végülis az oka, hogy nem inzultálta a Győzőt, az volt, hogy feltűnt, hogy nem szoktam úgy öltözni. Én meg erre megígértem, hogy a jövőben jobban odafigyelek, hogy Győző milyen ruhákban jár. :-D

"Nincs semmi gondom
Reggel van az időnapos
Mindenki tudja, hogy én vagyok a szülinapos
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –torotom-tom
Ma van a szülinapom –pom-pom-pom-porpom-pom
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –torotom-tom
Ma van a szülinapom –pom-pom-pom-porpom-pom
Az idő rohan velem is 1 éve szalad
Ezért most látszik egy szarkaláb a szemem alatt
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Ma van a szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Ma van a szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Fordítva élek és nem leszek már agilisabb
Ki tudja miért annál inkább szenilisebb
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Ma van a szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Ma van a szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Hol a torta?
Egy idő óta folyton elhagyom a szemüvegem
……
És nem tudom a szövegemet
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Ma van a szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Ma van a szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Negyedik szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Ötödik szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Hatodik szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Hetedik szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom
Remek a hangulatom –tom –tom –tom –tom –torotom-tom
Századik szülinapom –pom-pom-pom-pom-porpom-pom"

Éled a természet. Ma a vécén csücsülve a hangyákat néztem, és azon elmélkedtem, hogy ezek az egyszerű szerzetek huszárvágással megoldják azt, amit az emberek nem tudnak/akarnak felfogni. Ha elpusztul egy, akkor az egyszerűen fehérjeforrássá válik abban a pillanatban, se nem több, se nem kevesebb. Nem bolytárs (ez most egy új fogalom, amit én alkottam? ), de nem is ellenség. CSAK kaja. Lélek??? Most akkor vajon materialisták vagy idealisták a hangyák? Az életjelenségeket az anyagok szerveződésének speciális megnyilvánulásaként értelmezik, vagy társuk felfalásával annak lelke "bennük él tovább"? Hangyológia vagy hangyateológia? És ha van istenük, akkor az a hangyakirálynő-e, mindannyiuk annya? és Ő honnan jött?
Na jó, abbahagyom.

Gondoltam, jól kibabrálok ezzel a "teszttel" (e-mailben jött pps) és azért sem a narancssárgára gondolok, mint "n" betűs szín! Legyen pl. neonzöld! Így hát a szín harmadik betűjével kezdődő négylábú emlősállat sem a róka lett, hanem az okapi!  De örülök, hogy ilyen okos vagyok!

Másik: Az optikai illúziók mennek, de nekem a delfinek ugyanúgy láthatóak voltak, mint a tapizott csaj. A fej meg, amit látni véltem, valahol Darth Vader és Jézus közti torzó volt. (Na jó, egy kicsit még egy Halálra is emlékeztetett a Scary Movie-ból.) A hiba az én készülékemben van?

A viccek jók voltak.

Ennyit erről.

Megvan "nyaralásunk" színhelye, és nagyon lelkesek vagyunk újra, megint vagy még mindig, szabadon választható, bár nekem holnap nem sok kedvem van barkácsolni. Bár ki tudja...

Hétvége. Ha jó idő lesz, lehet, hogy kimegyek cuccokat meg szerszámokat válogatni, ha meg nem, akkor készül a prezentáció meg a tanulmány. Az a gond, hogy ha végre belendülök, egyszerre három dolog eszembe jut, és mire az egyiket leírom, elfelejtem a másikat. Mindegy. Sokat akarok egyszerre mondani, és nem tudnak követni. Azt hiszem ezért is vonzom a hadarók táborát. Ők is pörögnek.

Jah, és mostanában van a blogszülinapom is, meg Ede nap is (nicknévnap? vagy ez azér' durva?)!

Ja és elküldtem egy barátnak az Emmás videót.